54.Rész

Kórház III.

Semmi nem történt. Harry még mindig csak ott feküdt szinte teljesen élettelenül. Szörnyű volt. Minden egyes perc egy órának tűnt. Csak ott ültem a padon Zayn mellett. És legszívesebben sírtam volna. Zayn csak fogta kezem és simogatta a hátam miközben végig azt mondogatta "Ne izgulj minden rendben lesz vele" de mi van ha nem? Ha olyan súlyos? Csak arra tudtam gondolni , hogy miken mentünk keresztül eddig.
A rengeteg vitára az erőszakos viselkedésére arra , hogy párszor úgy éreztem bár meghalnék inkább majd a sok szép pillanatra. Arra , hogy mindig mennyire meg akart védeni , hogy amikor féltem vagy rossz hangulatban voltam ő ott volt a csókjaira az öleléseire az érintéseire tudtam csak gondolni és arra , hogy ez lehet most végleg véget ér.
-Cher szerintem menjünk haza nem tudunk itt mit csinálni - mondta El
-Nem. Nem megyek én innen sehová Eleanor én itt maradok - mondtam
-Jó te tudod , de én és Jesy mi haza megyünk - mondta El
-Jó rendben - mondtam
-Majd hívjatok fel vagy írjatok egy SMS-t ha otthon vagytok - mondtam szipogva
-Rendben - mondta El majd elmentek
Majd felálltam és elkezdtem kicsit sétálgatni a folyosón. Amikor vissza értem akkor láttam , hogy egy orvos van Harrynél amitől jobban el kezdett verni a szívem. Jól van vajon? Változott az állapota? Mi van vele? De nem akartam , hogy Zayn lássa rajtam mennyire érdekel , hogy mi van Harryvel hisze én vele vagyok nem pedig Harryvel csak nem tudok tőle egyszerűen elszakadni nem megy. Amikor aztán kijött az orvos a szobájából Louis oda ment a Dr. Úr-hoz , hogy megkérdezze , hogy van Harry, majd oda jött hozzánk.
-Mit mondott? - kérdeztem
-Kinyitotta a szemét - mondta Louis
-Végre valami jó hír - mondta Zayn
-De csak pislog nem szólalt meg és még az állapota is instabil - mondta Louis
-Istenem - mondtam miközben megfogtam a homlokom
-Én szerintem kicsit bemegyek hozzá - mondta Niall
-Jó majd én is bemegyek még - mondta Zayn
Aztán Niall bement én pedig vissza ültem Zayn mellé.
-Minden rendben?- kérdezte Zayn
-Őszintén? Nem nincsen - mondtam
-Félek , hogy mi lesz vele - mondtam szipogva
-Nem lesz semmi. Ne félj! Harry kemény gyerek jobban lesz - mondta
-Bárcsak - mondtam
Aztán egy 5 perc múlva kijött Niall és Zayn is bement.
-Na , hogy van ? - kérdeztem bár tudtam , hogy nagyon nincs jól
-Hát nem beszél de fent van és szerintem fel fogta , hogy miket mondtam neki - mondta
-Ezt honnan veszed - kérdeztem
-Egy párszor elmosolyodott vagy éppen üvegessé vált a tekintete - mondta
-Remélem jobban lesz nagyon nagyon remélem - mondtam
-Ne aggódj Cher jobban lesz - mondta Liam
-De én most elmegyek Daniellaval találkozom azt mondta valamit akar mondani , ha bármi kiderül Harryről kérlek szóljatok - mondta Liam
-Fogunk nyugi - mond Louis
Majd Liam felkapta a kabátját és már ment is.
Majd nem olyan sokkal később Zayn is kijött a szobából és én is bementem ismét. Leültem ugyan arra a székre és ismét a műszereket néztem amire rá volt kötve Harry majd pedig rá pillantottam. Szintén ugyan úgy feküdt mint először csak annyi különbséggel , hogy most ő is figyelt engem, és a zöld szemeivel pislogott.
-Mi történt veled Harry? - mondtam bár tudtam , hogy nem fog rá válasz érkezni
-Miért vagy már megint itt? Miért kell neked mindig kórházba jutnod? - mondtam
-Remélem érted a szavakat amiket mondok - mondtam
-Sajnálom azt ami veled történt és nem tudom elmondani mennyire fáj így látni téged. Ez valami szörnyű nekem.... - mondtam majd ismét könnyek kezdtek el hullani a szememből
-Én nem akarom , hogy meghalj Harry de úgy félek , hogy ez fog megtörténni - mondtam miközben egyik kezemmel megfogtam a kezét a másikkal pedig letöröltem a könnyeim
-Ne..ne..félj - mondta Harry nagyon halkan és rekedtesen miközben kicsit megszorította a kezem
Ettől kicsit elmosolyodtam majd ismét potyogni kezdtek a könnyeim. Örültem mert legalább megszólalt de féltem , hogy ez a kis örömöm is hamar szertefoszlik. Aztán szépen lassan elengedtem a kezét megtöröltem a szemem és felálltam a székről. Vetettem még egy utolsó pillantást Harryre elköszöntem tőle majd kimentem a szobából.
-El akarok innen menni - mondtam
-Haza menjünk? - kérdezte Zayn
-Igen kérlek - mondtam
-Mi is megyünk szerintem - mondta Louis
-Nem tudunk már mit csinálni itt csak tovább hergeljük magunkat - mondta Niall
Így aztán mind elindultunk én Zaynnel Louis és Niall pedig külön külön.
Majd bele haltam abba , hogy ott kellet hagyni Harryt de már nem bírtam látni ahogy falfehéren ott fekszik ez életéért küzdve egyszerűen nem megy.
Amikor Zayn házába értünk én egyből ledőltem majd álomba próbáltam magam sírni de Zayn meghallotta ezt vigasztalni próbált.
-Mi baj Cher? - kérdezte miközben az ágy szélére ült hozzám
-Félek Zayn - mondtam
-Félek , hogy meg fog halni Harry - mondtam
-Erre ne is gondolj - mondta
-Szereted még őt? - kérdezte
-Persze , hogy szeretem nem úgy mint téged ne értsd félre - mondtam miközben megfogtam a kezét
-Szeretem mint a múltam egy darabját és félek , hogy elfog veszni - mondtam
-Cher de miért gondolsz ilyenekre? - kérdezte
-Miért rossz dolgokra gondolsz? - kérdezte
-Ha valami nagyon reménytelennek tűnik még akkor sem szabad arra gondolni csak a jóra szabad mert a végén a rossz fog bekövetkezni - mondta
-Igen biztosan igazad van de nekem ez nem megy - mondtam
-Csak próbáld meg hidd el nem olyan nehéz - mondta Zayn majd adott egy puszit a számra
Aztán vissza dőltem az ágyba és nem sokkal később Zayn is mellém feküdt  ahol aztán jól hozzá tudtam bújni és nagy nehezen el is aludtam.